A kalandozókat, a kikötőben már indulásra készen várja az Ennaim Ígérete. Az egy árbocos vitorlás a sebes dzsad kereskedőhajókat idézi. Berren és Eor közben Draugurt - nagy felháborodások közepette - kíséri le a hajó gyomrába. Könnyedén hajóznak ki a torkolathoz és kanyarodnak rá a nyílt tengerre, ahol nagyjából kéthetes utazás vár rájuk.

Sala gyorsan feltalálja magát a vitorlakötelekkel, Eor a hajó orrában bámulja a tengert, Mid pedig Izib árnyékában leli meg biztonságát. Hamar kiderül, hogy az ork gyomra nem bírja a tengert, így Sala egy egész üvegnyi gyógyfőzettel segít, Ilesto és Berren pedig feltakarítják a rosszullét után maradt piszkot

Mid körbeszaglászik a hajó gyomrában, két érdekes dzsad ládát és egy óriási handzsárt - vélhetően Izib fegyverét - találja odalent, Sala is csatlakozik hozzá, majd a kabinba vezető apró ajtón kopogást hallanak. Amint kinyitják az ajtót Essan mosolyogva ugrik elő, villámgyorsan tőrt ránt, azonban abban a pillanatban, hogy ledöfné a papnőt köddé válik. Mid és Sala falfehéren szalad a fedélzetre, Eorral és Berrennel gyors tanácskozásba kezdenek, majd beavatják a Darton papot is, az Essannal kapcsolatos tapasztalataikkal.

Ilesto kétkedve fogadja a híreket, de válaszából kiderül, elméletben lehetséges, hogy Essan szelleme még kötődik a világunkhoz, ám ahhoz egy nagyon erős mágikus erővel bíró közvetítő közegre is szükség lenne. A beszélgetés során arra jutnak, vélhetően a medálhoz már nem csak Eor, de Essan szelleme is kötődhet valamilyen formában. Ilesto azt javasolja, keressenek fel egy rúnamestert Sushtarban. A messzeföldön híres, óriási kikötőváros csak néhány nap kiesést jelentene az utazás szempontjából. A történtek után nem mennek vissza a raktérbe, Mid Izib mellett alszik el, aki megosztja vele takaróját, Sala pedig zsákok közé vackolja magát. Berren és Ilesto az este közeledtével már nem szomjas, a Darton pap pengetéseire hajtják álomra fejüket.

A Fekete Rák melankolikus hangulatban fogadja a kalandozókat, Ulwina is éppen itt üzletel, de nem zavarják, inkább megvacsoráznak, Berren még az orknak is félretesz. A papnők felsétálnak a szállásokra, de a Darton pap helyett félreérthető helyzetbe kerülnek két matrózzal. Eközben Berren elsiet némi étellel, itallal a rejtekhelyén várakozó orkhoz, miközben Eor a fafaragás mélységeit taglalja a fogadósnak.

A papnők bekopognak Ilesto Kandóhoz, aki cinikus és távolságtartó hangulatban mesél a titokzatos Madarak Szigetéről. Nem osztja meg a sziget hollétét, helyette egy vörös hajú nőről, meg morális iránytűről hadovál.

Közben Berren, valamint Eor  is felcaplat az emeletre és egy kisebb tévedés után a helyes ajtón nyitnak be. A Darton pap hamarosan rájön, hogy átverték az arannyal: az erszényben fénylő kövek időközben kaviccsá változtak. Ezekután a dühös Ilestot könnyen rábeszélik valamennyi információ megosztására, sőt Berren nem kevés aranyért cserébe rábírja, hogy vezesse el a csapatot a szigetre. 

Miután megállapodtak, visszatérnek az alsóbb szintre, Ulwinától megkapják a hajóját egy feltétellel: a legénységet - akikkel a papnők összefutottak - magukkal kel vinniük. Vonakodva bólintanak rá, végül Ilesto szobájában alszanak mindannyian, hogy reggel kipihenten tengerre szállhassanak.

Pentario kislánya ajándékot hoz Sala-nak, egy abasziszi lakatot, ami egy rendkívül bonyolult zárszerkezet és általában rejtett kincset, apróságot taralmaz, de megfejtése hetekig is eltarthat. A Szégyenlős Nimfa fogadóban rendkívül sokan vannak, innának is egy sört, ám egy kötekedő felismeri Berren páncélját, számonkéri a lovagot, majd kihívja a kocsma közepén található küzdőtéren. Eor szívesen besegítene trükkjeivel, míg Sala rögvest, beszáll a fogadási ajánlatokba... Berren alaposan móresre tanítja ellenfelét, majd Mid megpillantani véli Essant, így a kalandozók között pillanatokon belül kitör a káosz. Nem találnak semmit sem, ami a boszorkányra utalna, folytatják a sörözést, és megkeresik Ulwina ismerősét, Llew Kturuant.

A pincében egy arrogáns öregember próbálja rábírni őket, hogy fizessék ki a pofátlanul magas belépti díjat. Mindannyian felháborodnak, és mindannyian másként reagálnak, mégsem sikerül megtörniük a komornyikot, kifizetik azt és belépnek az átverésnek tűnő sötét helyiségbe, ahol kékköpenyes alak dúdolgat magában, miközben apró gyertyája mellett tintájával épp egy könyv oldalát írja tele.

Miután a kalandozók elmondják ki ajánlotta őket és mit műveltek edddig, Llew felkiált örömében és felfedi a szoba valódi természetét, ami minden bizonnyal valamilyen átjáró lehet, mivel egyszercsak fénylő rúnák, órási ablakok nyílnak meg a falakon, azokból kinézve úgy tűnik egy sziklaorom tetejéről pásztázzák a tengerpartot. Fényes bútorok, temérdek könyv és tekercs jelenik meg, Llew pedig arrogánsan, de segítőkészen áll a kalandozók beszámolójához. Mid sértetten, a könyvektől elvarázsolva próbálja győzködni Essanról és a veszélyről, ám a mágus úgy érzi ennél több nyom kell, hogy kellő súlyt kapjon történetük, a dúlást követő aggasztó történések sűrűjében. Berrennek a pyarroni varázslók arroganciája jut eszébe a kissé felfúvalkodott  mágusról, Eor pedig az amulettjének titkát is megosztja Llew-val. A mágus végül megpróbálja felbérelni a csapatot, hogy próbáljanak meg utána nézni mennyire valósak a pletykák, amik a Madarak szigetével kapcsolatosak: a kellini méregkő hegycsúcsról, a boszorkányszektáról és Orwellával való kapcsolatukról. 25 aranyat ajánl fejenként és egy-egy hajszálukat biztosítékként.

A megbízatást mindegyük, azonbant a pénzt csak Sala és Berren fogadja el. Savanyú képpel távoznak a leereszkedő mágustól és elindulnak Draugurhoz. Közben Eron is visszatért, láthatóan lefárasztotta a hercegi audiencia és mielőtt visszatérne Akrovában állomásozó embereihez, jó szerencsét kíván a hősöknek, reméli összefutnak még. Sala meggyőzi Draugurt, kísérje el őket - busás jutalom ellenében - a Madarak szigetére. A Fekete Rák fogadóba indulnak, a mágus elmondása alapján a rejtélyes szigetre egy Darton pap tudhatja az utat, Ilesto Kando.

Miközben Mid megpróbálja Draugurt elmaszkírozni, Berrennek sikerül Eronnal tiszázni az utazással kapcsolatos problémákat, köztük Ulwina jelenlétét és az ork utaztatását. A templom megtisztításával végeztek, így a papnők befejezik az utolsó szertartást is, amivel felszentelik a templomot. A rituálé végeztével Torren megajándékozza a kalandozókat: Berren egy pecsétként - is - működő amulettet, 'Akrova Paizsát' kapja, Midnek különleges varázsgyertya jutalma, Sala néhány rejtélyes 'sogronita' nyílvesszővel lesz gazdagabb, Eor pedig egy könnyű hosszúk kardot csatolhat övére. Amer Sos elérzékenyülve int búcsút a hősöknek, akik útra is kelnek, többségük a menet végén, míg Draugur a felderítőkkel közrefogva a sor közepén ügetnek. Ulwina megosztja Salával párnákkal bélelt puha, fedett szekerét, így összebújva sokkal kényelmesebbé teszik a hűvösebb, esős utazást.

A három széles, kompszerű hajókra lovakkal is könnyedén felszállhatnak, a kapitány kellő fizetség ellenében pedig gondoskodik, hogy másnap délre, a rossz idő ellenére is elérjenek Orthetbe.

Miután megérkeznek, Draugurt a kikötő forgatagában, az egyik móló mellett rejtik el. Eron a hercegi kastélyba igyekszik jelentést tenni, Ulwina alapanyagainak beszerzésére indul, a kalandozók felkeresik az ékszerkészítő kovácsműhelyt, hogy ígéretüknek megfelelően visszajuttassák Pentarió feleségéhez gyűrűjét.  Búskomoran érkeznek a rendházba, ahol Berren megkapja fizetségét, viszont a papnők a borzalmas tapasztalataik kifejtése ellenére sem kapnak túl sok támogatást a rendház - borgőzös - fejétől.

A nap már lemenőben, az utcák felett keresztbe lógatott sok-sok színezett üvegbe bújtatott olajgyertyást lassan meggyújtják, a tenger felől kellemes langymeleg szél támad, a társaság mégis bosszúsan indul a Szégyenlős Nimfa fogadójába.

Eor arra ébred, hogy Draugur az éj folyamán beszökött a sátrukba. Eron emberei döghússal akarták etetni, így útnak indult, hogy valami normális ételt kerítsen magának. Az ork felbukkanása kissé összekuszálja a csapat terveit, főleg, hogy elviselhetetlen bűzt áraszt magából. Ulwina különböző növényeivel enyhíti a szagokat, majd Eronhoz sietnek egyeztetni a lehetőségekről, mivel megígérték az orknak, hogy eljuttatják egy Pyarronba tartó hajóra.

Eronhoz útban Ulwina faggatni kezdi Berrent, akit a csapat kicsit más oldaláról is kezd megismerni, Eor nagylelkűsége pedig kivívja Ulwina elismerését. A sértődött kapitány továbbra sem képes éretten viselkedni az Arel papnő társaságában, a sátrába invitálja a kalandozókat, és megállapodnak arról, hogy Eron beavatja bizalmasait az ork harcos Orthetbe csempészéséről.

Időközben a  templomszentelést lezáró rituáléra is előkészítették az épületet, így felkészülhetnek a papnők. Ulwina szívesen elmélyül a csapattal a dzsad beszéd mélységeiben, Berren pedig elhatározza beszélni fog Eronnal az ortheti utazás kapcsán.

Visszafele a mocsárból egy különös alakkal, Scyammal találkoznak. A pyarroni férfi gyorsan hozzájuk csapódik, ő is az Essanhoz köthető furcsaságok következményeként érkezett Akrovába. Visszaérve Eron sátrába mindannyian azon tanakodnak mi lenne a legbölcsebb lépés, mivel váratlanul kinyitják Akrova kapuját, a naplementekor esedékes templomszenteléshez. Mielőtt úgy döntenek nekiállnak a rituálénak, Scyamról kiderül, hogy a Smaragd társaságnak dolgozik, a séta közben pedig Mid az Eronnal való beszégletés során megpróbálja kideríteni miféle bonyolult kapcsolat lehetett Ulwina, Eron, valamint egykori felesége között. Eron katonáival biztosítja a várat, Essan - testőreivel körülvéve - mégis magabiztosan szólítja fel, a helyieket az ünnepélyes szentelés megkezdéséhez. Gyanakodva állnak neki a rituálénak a papnők, el is marad az isteni áldás, így Essan hergelni kezdi a népet, ám Eor kiabálásba fog és megiramodik a zárt templomajtók irányába. Szörnyű látvány - megnyúzott tetemek -, valamiféle szentségtelen rituálé nyomai fogadja a hősöket, így Essanra támadnak. Scyam és Berren a harc hevében súlyos sebet kap, miközben Sala nyílvesszőivel fedezi őket. A szőkőkút oldalába vésett furcsa rúnák felkeltik Mid figyelmét, így a csata hevében tudtán kívül hatástalanít egy mágikus csapdát. Eor mágiája megzavarja Essant, akit végül sarokba szorítva Mid kardja küld át Darton birodalmába. A leszámolást követően aranyló por kezd hullani az égből, a tömeg pedig üdvrivalgásba tör ki.

Torren megajándékozza a hősöket, a papnők pedig nekiállnak megtisztítani a templomot a testektől. Essan testén furcsa mintázatot fedeznek fel, mely nagyon hasonló a másik boszorkány tetoválásával. Essan holttestét a régi templom romjainál égetik el. Amersos folyamatosan segédkezik és bebugyolálja a megszentségtelenített akrovai áldozatokat. Várhatóan egy hétig maradnak még Akrovában, Ulwina Midet megajándékozza egy gyönyörű könyvvel, ami a Gályák-tengerének hajózási útvonalait és a hajózással kapcsolatos tapasztalatokat írja le. Eor egy páncélt ajándékoz Berrennek: az első látásra nem túl fényes vért, azonban kiváló mesterember keze munkáját dicséri.

A kalandozók útnak indulnak Ulwinához, hogy tanácsot kérjenek az eddig történtekkel kapcsolatban, Torren pedig megvárja őket, addig is a sátorban pihen. Útközben Eron egyik fiatal harcos kéri a segítségüket, mert nagybátyja már legalább egy napja nem jött vissza a mocsárból.

Tovább lovagolnak, majd zavarodottan tapasztalják a térdig érő havat, amiben a lovak alig tudnak haladni, ám gyorsan szertefoszlik a látomás, és visszatér a nyár eleji, reggeli langymeleg napsütéses idő. Az illuziót követően egy Ellana papnő kéri segítségüket, mivel a "téli jelenet" következtében egyik kísérője lova elbotlott a hóban. A kalandozók odasietnek, Eor megpillant valamit a bozótosban - az ifjú harcos nagybátyjának meggyalázott holttestét -, majd egyik pillanatról a másikra a papnő kinézete szertefoszlik és nyugtalanító kántálásba kezd.

Miután végeznek az útonállókkal az egyik haldokló átkot szór fejükre, a "Holdkígyó Nővérei"-t emlegetve. A boszorkány életben marad, eszméletlenül, megkötözve az egyik lóra fektetik és magukkal viszik Ulwinához. 

Ulwina örömmel fogadja őket, Sala mellé ülve elegyednek beszélgetésbe, majd Berrent is betessékeli a kunyhóba. Borozgatás közben a kellini méregkövekkel kapcsolatban sok újdonsággal nem szolgálhat, a Holdkígyókat pedig boszorkányszektaként emlegeti, de mindkét dologgal kapcsolatban egy ismerőse sokkal több segítséget nyújthat az egyik ortheti fogadóban.

A beszélgetés végeztével Ulwina kíséretében - és a  megkötözött boszorkánnyal együtt - visszaindulnak Akrovába.

Miután kifújják magukat a hősök, megérkezik Eron és vonakodva veszi tudomásul a kalandozók ígéretét, mivel immáron közös problémájuk lesz eljuttatni az orkot, egy Pyarronba tartó hajóra. Megegyeznek, hogy Eron egyik felderítőinek rejtekhelyére lovagolnak Draugurral, ám a hirtelen feltámadó vihar közepette úgy döntenek megpróbálják megtalálni Torrent. A kapitánynak hála hozzájutnak egy kampós kötélhez, amit nagy nehezen sikerül felhajítaniuk a vár hátsó, legkevésbé védett részén. A zuhogó esőben felkapaszkodnak és betörnek Torren hálótermébe, s rá is találnak az elátkozott várúrra. Megtörik a kellini méregkövek okozta béklyót, de Mid gyógyító ereje hatástalan marad. 

A zuhogó esőben kimenekíti a feldühödött Torrent és Eron seregének sátortáborába viszik. A várúr vérben forgó szemekkel tekerné ki újdonsült "kedvese" nyakát, sikerül lecsillapítani, mindazonáltal nem sikerül megegyezniük, hogy mi lenne a legjobb lépés Essannal kapcsolatban, hiszen nem tudják pontosan mivel állnak szemben. Megállapodnak, hogy másnap visszatérnek Ulwinához tanácsot kérni, ugyanis a méregkövekről neki eddig nem tettek említést.

A templomban visszatérve Eor újra csatlakozik a csapathoz. Amer Sos, majd Essan is személyesen keresi fel a kalandozókat. Essan nyomatékosan megkéri a kalandozókat, hogy odzkódjanak az esti 'kiruccanásoktól', ugyanakkor elmondja hogy nemsokára az Yplo tanyához kell látogatnia. Tájékoztatják Torren kedvesét, hogy a vajákos aszonyt is meghívták a templomszentelése, amit Essan keresűen, de tudomásul vesz.

Később Eron is tiszteletét teszi a templomban, kissé modoros jelenléte Ulwyna említésére megenyhül és ezután már bizalmasabb hangot üt meg. Ő is jelen lesz a templomszenteléskor, az Yplo tanyát kerülné, de megígéri hogy a kalandozók után fog menni, amint sikerült esetleg Torrennel, vagy Essannal beszélnie. A kalandozók napnyugtakor útrakelnek és néhány óráni lovaglás után megérkeznek az erdőjárókkal körülvett, völgyben található romokhoz.

Az Yplo tanyán örömlányok társaságában találják magukat, ahol egy nem éppen józan vendég is jelen van, de a romos toronyból baljós hangok szűrődnek ki. Néhány perccel később a toronyból három, jól megtermett ork lépdel elő. A megrémült kalandozók Berren mögé gyűlnek, Sala a menekülést latolgatja, Eor a pillanatnyi pánikot követően azonnal tűzvarázslásba kezd, Mid kardot ránt és elrebeg néhány fohászt Kradhoz. Sala a hátuk mögött megpillant egy újabb orkot, végigfut a fejében, hogy talán itt ér véget minden, de meglepetésére a csúfság Berren mellé pattan és a kalandozók védelmére kel. Mire végeznek a vadakkal, a lovag halálosnak tűnő sebet kap, de Ulwyna gyógyíta itala megmenti. Draugurként mutatkozik be a messzi északról elmenekült ork, aki segítségét kéri a kalandozóknak, hogy visszajuthasson szövetségeseihez, az Erigowi hercegségbe.

Reggelre a kalandozók fáradtan veszik tudomásul, hogy Eor ismét köddé vált, s a társaság már-már rutinosan kezeli a kölyök megmosolyogtató, ugyanakkor elszomorító, rapszodikus eltűnését. Mire magukhoz térnek fáradtságukból rádöbbennek, hogy már elmúlt a reggel, és néhány órán belül dél lesz. Amer Sos szokásos sietséggel hozza a hírt, miszerint három nap múlva esedékes a templomszentelés és mellesleg Torren Dorrha ágynak esett, így az úrnő intézi a város ügyes-bajos dolgait. A csapat kissé tanácstalanul, de végül felkerekedik a mocsár irányába. A piactér mellett elhaladva pedig hírét veszik a déli ingyen ivászatnak.

Ulwina ismét barátságosan fogadja őket, a füllesztő melegben Salaval flörtölni kezd, Berren pedig nem bírja a kinti őrködést - látnia kell a vajákost -, így csatlakozik a kunyhóbéli iszogatáshoz. Jófajta predocival kínálják a kalandozókat, mindeközben Mid folyamatosan próbál információt szerezni és meggyőződni Ulwina lojalitását illetően. Megtudják, nemrégen a közelbe vezényeltek egy ortheti zsoldoscsapatot, felderítendő az utóbbi időkben bekövetkezett határmenti rablóportyákat. A csapat vezetője D'Meryos Eron, Uwel katonája, minden bizonnyal értékes szövetségesükké válhat, amennyiben találnak közös érdeket. Búcsúzáskor, Ulwina baráti csókkal jutalmazza a kissé bódult Salat és elfogadja a meghívást, a templomavató ünnepségre.

Visszatérve Akrovába, a piactéren hatalmas nyüzsgésbe botlanak, a zsoldoscsapat megérkezett és annak kapitánya valóban vendégül látja a környékbelieket. A helyiek repesnek az örömtől, azonban a katonák között sok sebesültet és aggodalmas tekintetet fedeznek fel. Sikerül néhány percet beszélniük Eronnal, a karizmatikus kapitány komoran fogadja őket, ám Ulwina említése utána, barátságosabb hangnemre vált, mivel egykori feleségét gyógyitotta a vajákos asszony, innen az ismertség. Eronnak nincs sok ideje, így megállapodnak hogy naplementekor felkeresi a kalandozókat.