Sala szíve mélyen megdobban, amint megérzi az óriási vihar közeledtét. Hamarosan heves zivatar veszi kezdetét, mire Eor - lángnyelvek kíséretében - újra előbukkan és a csapat ismét hangot ad bizalmatlanságának, a tűzvarázsló kiszámíthatatlan eltűnésével kapcsolatban. Paripák nyerítése szakítja félbe a szóváltást, Essan az éjszaka közepén testőrei társaságában sietve hagyja el a várat. Mid meggyőzi a lovászt, hogy bocsásson rendelkezésükre egy lovat és árulja el merre ment a vár úrnője.

A szakadó esőben, az időnként felbukkanó kék hold mutatja az utat. Egyre sűrűbb facsoportok váltogatják egymást, majd egy völgyhöz érnek. A völgyben patak csordogál, felette szerény kőhíd vezet át, a hídon épp egy kétkerekű szekeret próbálnak Essan emberei beborítani a patakba. A patakban egy ember fekszik, még életben lehet, Essan odatérdel mellé. A sötétben nem látszik mi történik, végül ellép tőle és a szekeret ráborítják a tehetetlen férfira.

A kalandozó csapat félreérti egymást, a papnők a fák között elindulnak hátha tudnak segíteni, míg Eor bátran kilép a fák árnyékából, Essan testőreinek legnagyobb megdöbbenésére. Eort azonnal levágja az egyik harcos, mire Berren kiugratja lovát a fák sűrűjéből és feldönti. A szóváltást követően Essan emberei, úgy ítélik meg jobb a békesség és visszalovagolnak a várba.

A papnők mérgezés jelét vélik felfedezni a bányászon, visszasietnek a többiekhez és meggyógyítják a majdnem halálos sebet kapó Eort. Ismét vitába keverednek az események alakulása miatt. Visszatérnek a templomba, felmelegítik magukat és megpróbálják kitalálni, mi legyen a következő lépés.

Mielőtt belépnének Ulwina kunyhójába Eor körül lángok csapnak fel, hasonló tűzszimbólumok jelennek meg körülötte, mint amikor először manifesztálódott. Néhány pillanattal később semmivé válik és a korábban megtalált amulett marad kihűlt helyén. A kalandozó csapat szóhoz sem jutva a megdöbbenéstől, magukhoz veszik az amulettet és óvatosan félrehajtják a hajlék bejáratául szolgáló prémtakarót. Odabent mindenütt préselt növények és különböző porok, üvegcsék és tarisznyák hevernek rendezetlenül. A középen nyitott tetőn a füstölőknek köszönhető csíkok és pamacsok szállingóznak az ég felé. Tömény szagok és illatok keverednek, a kalandozók pedig furcsán kezdik érezni magukat, főleg miután megpillantják Ulwinát. Dzsad holmikban és végtelen nyugalommal fogadja a kalandozókat, miközben a hősök értetlenül pillantgatnak egymásra, meggyőződésül, hogy valamelyikőjük kardot fog rántani...

A feszült pillanatnak Ulwina vet véget, örül, hogy jószándékú vendégeket fogadhat, majd hellyel kínálja Salaékat. Elmondása alapján a gyilkosságok, mely mögött egy boszorkányt vélnek, körülbelül egy hónapja kezdődtek, amikor ő is visszatért a dzsadok földjéről. Akrovába nem sűrűn jár, és szerinte is valamilyen drágakövek megszerzése áll az öldöklések mögött. Ulwina Torren feleségének a szerepét vitatja, miközben egy titkos naplóról tesz említést, ami Torren elhunyt kedvesének könyvtárában van elrejtve.

Berren le sem tudja venni szemét a gyönyörű vajákosról és távozásuk után meggyőződéssel állítja, hogy biztosan boszorkány, de legalábbis boszorkányos praktikákat űzhet. Visszatérnek Akrovába, de a leégett templom romjainál semmi említésre méltót sem találnak. Az istálló meleltt összefutnak az úrnővel, éppen kilovagolni készül egy hatalmas kódexel a kezében, ami helyi útleírásokat feljegyzéseket tartalmaz. Essan sajnálattal közli, hogy továbbra sem tudja fogadni a kalandozókat, mivel folyamatosan előbukkan a könyvek között egy-egy személyes jellegű iromány így a gyűjtemény teljes átvizsgálása szükséges, mielőtt azt vendégek számára megnyitnák.

Elköszönnek, a vár bejáratánál pedig tanakondi kezdenek, hogyan juthatnának be a könyvtárba. Hirtelenjében Mid eltereli az őr figyelmét, Berren és Sala belópóznak a felső szintre, majd gyorsan rátalálnak a könyvtár titkos rekeszére. Hezitálnak, végül Sala betöri a rejtett fiókot és egy sötét rítusoktól hemzsegő - valamint Orwellát élteltő - füzetet találnak, amit ráadásul nem is olyan rég helyezhettek oda. Mellékesen Sala még néhány ezüstöt is elcsen.

A templomba érve, a kimerítő nap után fáradtan megvacsoráznak és elteszik magukat későbbre. Az úrnő estére jó néhány palack bort küldet a papnőknek, azok bizonytalanságukban megáldják azt, így alaptalan félelmüket az ízletes nedű hamar eloszlatja.

Mid és Sala továbbra is kételkedik Eor hasznosságában, így megbízzák, hogy szerezzen magának felszerelést. Miután értesülnek róla, hogy Torren felesége nem tudja fogadni őket a könyvtárban, úgy döntenek körbeszaglásznak a környéken. Eornak nem sikerül fegyvert szereznie a piacon, így a csapat morgolódva indul a láp irányába a vajákos asszonyhoz.

Könnyen eljutnak a mocsárig, azonban ismét szembetalálják magukat, a haramiákkal, akik ismét megszabadítanák a kalandozókat néhány érméjüktől. Szó szót követ majd Eor egy tűzhengert varázsol a meglepődött haramiákra, azonnal lángra lobbantva azokat. Berren végez egyikőjükkel, Eor pedig a megfutamodó hátába állítja Mid kardját. Berren, a még életben lévő bandita sebeit ellátja, ám sorsára hagyják és majd néhány száz lépéssel odébb megérkeznek a vajákos kunyhójához.

Pentario holttestét Berren egy másik, Orthetbe tovautazó bányászra bízza, majd továbbindulnak Akrova felé. Már közelítenek a településhez, amikor is a szakadékon átvezető gyaloghídon útonállókba botlanak: Berren és Mid azonnal felismerik a hamis címereket, Sala félreérthetetlen ajánlattal próbálja megúszni az átkelést, ám végül 50 rézzel rövíditik meg őket. Egy órányira Akrovától Mid zsebében hirtelen forrósodni kezd a hajón talált amulett, majd lángra lobban az út porában. Izzó rúnajelek és spirálban forgó lángnyelvek közepette az amulett egy emberré formálódik, egy nagyon fiatal fiúvá.

Eor néven mutatkozik be a fiú, Mid fejében rengeteg kérdés fogalmazódik meg a látottak kapcsán, Berrent is kíváncsivá teszi a fiú és segítséget ajánl, míg Sala hallani sem akar arról, hogy a fiú az ő társaságukban érkezzen Akrovába, de végül megegyeznek.

Akrovában szívélyesen fogadják a csapatot és azonnal elszállásolják őket a félig kész templomban. Rendbe teszik magukat, majd Akrova urához, Torren Dorhához járulnak. Nagyon örül nekik, de azonnal elárasztja őket a problémáival és megkéri őket, hogy amíg elkészül a templom, addig próbáljanak beszélni a település közelében tanyázó vajákos asszonnyal, Ulwinával. Közben szóba kerül volt felesége,- néhány hónappal ezelőtt az egykori templomban tomboló tűzvészben vesztette életét - valamint új menyasszonya, az Új-Pyarronból érkezett Essan Lorenna. Vele már összefutottak az este folyamán, a kedves asszony tessékellte be Eort a templomba.

Torren szerint a megszaporodó haramiák az elmúlt évek eseményeinek köszönhető, nincs benne semmi különös, az a pletyka sokkal aggasztóbb, amit Ulwináról terjesztenek. A vajákos asszony a közeli erdők vadászaival és parasztjaival nagyon jó viszonyt ápol, Torrennel is békés a kapcsolat, így számára az lenne a legjobb, ha kimaradna ennek a problémának a rendezéséből. 

A kalandozók elköszönnek és a templomban némi duzzogás közepette álomra hajtják fejüket. Berren az ajtó mellé telepszik, szemmel tartja Eort és megpróbál ébren maradni, amíg csak tud.

Sala és Mid az ortheti Dreina rendház utasításainak megfelelően, a piactér melletti kikötőben várják útitársukat, aki védelmezni fogja a papnőket útjuk során - némi ezüstért cserébe. Berren időben érkezik, szűkszavú bemutatkozásuk után nyomban vitorlát bontanak és a jó szelek segítségével, folyásiránnyal szemben megindulnak. Fél napra tervezett útjuk során megismerkednek Hali-val, aki gondját viseli Berren lovának és mesél egy kicsit a környékről. Sala feltérképezi a hajót, horgászik egyet, majd az este beköszöntével Mid kíséretében a kapitány kabinjában kötnek ki. Karron kapitány félreérthetetlen ajánlatot tesz a hölgyeknek, ám Mid és Sala felbátorodva a hajó gyomrában található zsákmánytól, leitatják, majd harcképtelenné teszik a kapitányt. A ládákat átkutatva Mid egy érdekes és értékes amulettet vág zsebre, majd gyorsan visszatérnek a fedélzetre.

Másnap hajnalban megérkeznek a folyásiránnyal szembeni utolsó kikötőhöz, partra szállnak és sietősen útnak indulnak Akrova irányába. Útközben egy rét közepén található menedékház árnyékában, egy bányászba botlanak, aki Pentario néven mutatkozik be. Pentario egy ortheti ékszerkészítő asszony férje és előző éjjel Akrovában szállt meg, és az éj folyamán egy boszorkányos asszony próbált Kellini méregkövet szerezni tőle, de mivel szeretett felesége abból készíti a legszebb darabokat, nem adta el a vajákos asszonynak, így az minden bizonnyal megátkozta őt. Reggel óta folyamatosan köhögött és mire a kalandozók odaérnek már az erei is elszíneződtek, levegőhöz is alig jut. Próbál válaszolni a kérdéseikre, majd egyszer csak összeesik A kalandozók nem tudják megállapítani pontosan mi történhetett vele, de minden bizonnyal valamilyen mérgezés következtében került ilyen állapotba.